Hagymási Antal (1962 - 1993.10.25.)
...amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.
Fil. 4. 8. | ||||||
1982-ban, 18 évesen ismertem meg Antit: ballagásomkor kaptam Tőle virágot, mivel egykori általános iskolai táborozásunkról jutottam eszébe. Még aznap este sokat beszélgettünk, levelezni kezdtünk, hisz Ő akkor már az egyetemre járt, én az érettségire készültem. Ő volt az első komoly udvarlóm, s maradt is az. 4 évig , amíg tanultunk(én a szombathelyi főiskola magyar-könyvtár szakára jártam) leveleztünk úgy, hogy szinte naponta jártunk a postára expreszleveleket feladni, hétvégeken pedig hazajött Körmendre. Testvérei közül 5-en még általános és középiskolások voltak ebben az időszakban.
Közösen végeztünk 1986-ban, a nyáron összeházasodtunk, s mindketten helyben kaptunk állást. Mindent nem mondok el, hisz küldöm az újságcikket, melyben leírják röviden Anti pályáját. 1988-ban és 1990-ben megszületett két fiúnk: Tamás és Ádám. Legfőbb öröme a két kicsi volt, biztos vagyok benne "emberileg", hogy született volna még gyermekünk, mert nagyon szeretett volna ő is nagycsaládot.
1993-ban munkahelyet váltott, Szentgotthárdra járt dolgozni, alkalmanként autóval, hogy előbb hazaérjen a családhoz. Nagyon szeretett itt dolgozni, sajnos, csak fél évet tölthetett itt. Egy délután a két órakor lejárt műszakból késve indult, mert egy kollégájának segített még.
A Gasztony és Csákánydoroszló közti szakaszán a 8-asnak a rendőrségi jelentés szerint váratlanul áttért a szembejövő sávba, s 8 cm-es felülten ütközött egy osztrák busszal, amely kivágta az autót. Életveszélyes sérülésekkel a szombathelyi kórházba szállították, több műtétet hajtottak rajta végig, de nem tudták az életét megmenteni.
Én csak órák múlva tudtam meg ezt: Ő ment volna a gyerekekért a bölcsődébe és oviba és nem érkezett meg, s ahogy vittem haza a két gyereket, a lépcsőházunk előtt várt egy rendőr és az autómentő. Évekig gondolni sem mertem az összetört autó látványára, arra a szörnyű érzésre,amit akkor érzetem.
Tomi fiúnk 5 éves , Ádám 3 éves volt. Másnap délután mondtam el nekik, mit történt. Erre sem tudtam évekig emlékezni. A temetésre nem vittem el őket, nem tudom, jó döntés volt-e: nem akartam, hogy még nagyobb lelki sérülés érje őket.
Ma már a fúk: 22 és 20 évesek. Tamás Pesten tanul a Bánki Donát Műszaki Főiskolán biztonságtechnikai mérnöki szakon negyedikes, a szakdolgozatát írja, télen államvizsgázik, szeretne mesterképzésre is jelentkezni. Most egy tűzvédelmi és egy munkavédelmi tanfolyamra is jelentkezik. Reméljük, kap majd munkát a szakmájában. Ádám most kezdte a veszprémi egyetemen a vegyészmérnöki képzésen a tanulást, ő is kollégista lett. Még tele van kétségekkel, de a kémiát és a matekot nagyon szereti.
Több évig éltünk még a lakásunkban, aztán 2001 márciusában édesanyámmal közösen vettünk a Rába-parton egy családi házat. Azóta itt élünk négyen. Én egy helyi általános iskolában tanítok. Az idei év változás az életemben: hisz "egyedül" maradtam, a fiúk hétvégeken járnak majd csak haza.
Anti édesapja 78 éves, testvérei közül öten Körmenden élnek, két lánytestvére a családjával Hévízen és Zalaegerszegen.
Eredics Éva (2010.09.13.)
... A balesettel kapcsolatosan csak annyit, mikor bevitte a rohammentő Szombathelyre, azt mondták, hogy az osztrák busz kereke defektet kapott, azért tért át a szembejövő sávba, ahol Anti közlekedett, így történt az ütközés. Jó félóra múlva a buszt átengedték a határon, Antika pedig agyhalállal éjfél után "eltávozott" tőlünk, persze akkor már Anti volt a vétkes ...
Sohasem felejtem el, nem is lehet, még ott voltunk vele a kórházban, de akkor már nem segített rajta semmi és senki.
Küldök még egy-két képet én is, és a volt osztálytársaknak - így ismeretlenül is - add át légyszíves üdvözletünket.
Hagymási Hédi (2010.09.13.)
 |
 |
 |
 |
 |